Úgy tűnik, hogy a világ nem éri el, de még csak meg sem közelíti a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott csökkentési célt. A másfél-két Celsius-fokos globális felmelegedés az ENSZ Környezetvédelmi Programjának része, amelyből most kiderült, nemhogy csökkent volna a kibocsátás, hanem még emelkedett is, pedig a cél teljesítése érdekében 2020-től radikálisabban vissza kéne szorítani a CO2 légkörbe eresztését, ha el akarjuk érni a 2050-es nullás szintet. Erre azonban egyelőre semmi esélyt nem látni, hiába próbálkoznak kivonni a légkörből a mérgező gázokat. 

A légköri szén-dioxid mennyisége minden évben rekordot dönt, nem volt ez másként tavaly sem. Az országoknak innentől már az ötszörösére kellene növelni a kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket, ha el akarják érni a kitűzött célt. Mégha valami csoda folytán sikerülne is elérni ezt az arányt, akkor is kétszer akkora lesz a felmelegedés az évszázad végére, mint azt tervezték volna. A legnagyobb gond a vezető országokban vannak, ahol még mindig nem tűzték ki az időpontot, amikor elérnék a nullás kibocsátást.

A tavalyi számok 3,2 Celsius-fokos felmelegedést vetít előre a 21. század végéig. Hiába figyelmeztetett minket az Éghajlat-változási Kormányközi Testület a másfél fok feletti felmelegedés pusztító következményeire, mindez a gazdagabb réteget még mindig nem érdekli eléggé. A szélsőséges hőhullámok már most is hatalmas gondot okoznak, hiszen számos területen vannak erdőtüzek, hóviharok, hurrikánok és szökőárak. A mostani közelményükben elmondták, hogy a másfél fokos cél tartásához az elkövetkezendő tíz évben évi 7,6 százalékkal kellene csökkenteni az arányokat.

Az összkibocsátás 78 százalékáért amúgy a leggazdagabb országok a felelősek. Mindezek közül csak az EU, az Egyesült Királyság, Olaszország és Franciaország köteleződött el a zéró kibocsátás mellett. Hét államnak még ahhoz is meg kell erőltetnie magát, hogy a jelenlegi ígéreteit betartsa, ide tartozik többek között Ausztrália, Dél-Kórea, Japán, Kanada, a Dél-afrikai Köztársaság és Brazília, illetve a globális szén-dioxid kibocsátás 16 százalékáért felelős Egyesült Államok.

India, Oroszország és Törökország egyelőre tartják magukat a megállapodáshoz, úgy tűnik, hogy még túl is fogják szárnyalni mindezt. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy amúgy is elég alacsonyra tették a mércét, így mindazt nem nehéz túllépni. Bizonytalan a sorsa viszont Argentínának, Szaúd-Arábiának és Indonéziának, ami pedig Kínát, az EU-t és Mexikót illeti, talán egyedül ez a három terület lesz képes tartani a vállalt százalékot. 

Mi lehet a megoldás?

Az erdősítés egy fontos célpont a jövőben, ez jelentené a leghatékonyabb megoldást a szén-dioxid megkötésére. Idén számos helyen elterjedtek a globális faültetési akciók, amelyek miatt 2019-ben hatalmas mennyiségű fát telepítettek világszerte. Persze ez messze nem megoldás, de a kis lépések is sokat tehetnek a jövőnkért. Az erdősültség növekedésével csökkenhető lenne a Föld felszínének napsugárzását visszaverő képesség, amely segítené a globális felmelegedés lassítását. Jelenleg nagyjából 1 millárd hektárnyi területet lehetne még erdősíteni a földön. 

További modern megoldás lenne a szén-dioxid-leválasztás és tárolás. Ennek keretében az égés során keletkező fürstből vegyi eljárást alkalmazva kivonják a CO2-t és arra alkalmas föld alatti geológiai képződményekbe, tárolókba sajtolják azt, tehát a módszer tulajdonképpen a földgáz-kitermelés fordítottja. Ez a technológia tulajdonképpen bármilyen fosszilis erőművel párosítható. Globálisan jelenleg évente pár tíz tonna szén-dioxid kerül ilyen módon ezekbe a tárolókba. 

Harmadik lehetőség a közvetlen szén-dioxid-leválasztás, amely közvetlenül a levegőből vonja ki a CO2-t és teszi tárolhatóvá, illetve felhasználhatóvá. Ez az üdítők szénsavval dúsításától az építőanyagok és egyéb termékek gyártásán át egészen az üzemanyag előállítását is jelentheti. Előnye, hogy telepítését a kibocsátó üzemek elhelyezkedése nem befolyásolja, tulajdonképpen bárhol elhelyezhető.

Kiemelkedően fontos lenne továbbá a talajhasználat fenntarthatóságának növelése. Mivel a talaj nagy mennyiségű szenet tartalmat szerves anyagok, gyökerek és trágya formájában, a lebontó szervezetek tevékenysége és a talaj megbontása révén azonban ennek egy része a légkörbe kerül. Az itt elraktározott szén mennyiségének növelése több módon is lehetséges lenne, ilyen a trágyázás, a talaj bolygatásának mérséklése, a legeltetés optimalizálása, illetve a hüvelyes növények ültetése.

Persze mindezek külön-külön nem sokat segítenének a klímaváltozás kitolásában, viszont együttesen már nagy százalékban lehetne csökkenteni a kibocsátást, illetve növelni a szén-dioxid megkötését. Mindezek elősegítenék azt, hogy az évszázad végére maximum 2 fokkal emelkedjen a hőmérséklet. Egyelőre a tudósok is csak találgatnak, hogy mi lesz 10-20-30, illetve 80 év múlva, de az biztos, hogy nem jó irányba haladunk. Sokkal radikálisabb eszközöket kellene bevetni annak érdekében, hogy tartani tudjuk magunkat az egyezményhez.